Ez a Te napod!

          Tippek és trükkök, hogyan varázsold életed legfontosabb napját a saját ízed szerint egyedivé.

love002.jpg

            A mendemondák szerint minden kislány a tökéletes esküvőről álmodozik, és talán tévhit az, hogy a férfiakat a „nagy nap” körüli hercehurcák nem érdeklik. Napjainkban a fiatal párok többsége mégiscsak együtt tervezi meg a lagzi menetét. Mindamellett, hogy egy esküvő megszervezése nagy anyagi teher, fárasztó és hepehupás út is: a tökéletes menyasszonyi ruha kiválasztásától a boldogító IGEN-ig nagyon sok kátyút kell kikerülni a siker érdekében. És még mindig marad egy kérdés: vajon a nagy nap a házasulandó párról, vagy inkább a vendégseregről szóljon?

 

            Nehéz kihagyni a szervezésből a segítő szándékú keresztanyát, a mindent tudó nagynénit és a bölcs édesanyát. Természetesen mindenki a házasulandó pár érdekeit nézi, és pusztán a legjobbat akarja, csak sokszor az nem világos, hogy kinek. Bonyolult egy ara helyzete, amikor saját elképzelései vannak a ruhával, tortával, helyszínnel, zenével és a díszítéssel kapcsolatban, és azok nem illenek bele az anya által szőtt álmokba. Hab a tortán a másik félről, jobbnál-jobb ötletekkel érkező anyós-jelölt. És, bár első körben mindenki „csak egy ötlettel” bombázza a fiatal párt, elég hamar kibújik a szög a zsákból, amikor a menyasszony csupa fodor ruhában állva egy viktoriánus korabeli teremben találja magát, ahol bűvész szórakoztatja a gyerekeket. Nehéz hangot adni a véleményünknek anélkül, hogy valakit meg ne bántanánk, de a tiarát és csokornyakkendőt elkerülve ezt a kockázatot vállalni kell.

 

            Ha tudjuk, hogy stílusunk szöges ellentéte felmenőinknek, nem kell őket már a szervezés elején beavatni a részletekbe. A tanácsokat természetesen türelmesen végig lehet hallgatni, de azt nem felétlenül közölni a kéretlen tanácsadókkal, hogy mennyit tartunk majd meg a gyakran egymásnak is ellentmondó tippekből. Ha már tarthatatlanná válna a helyzet, és a kíváncsiskodók ellepnék a virtuális (email, és egyéb kommunikációs csatornák) és valós világunkat is, nem árt kicsit diplomatikusan kezelni a helyzetet. Érdemes csúsztatni: igen, elgondolkodom a vonósnégyesen és a száztagú cigányzenekaron, és majd később döntök. Lényeg, hogy első körben ne mondjunk nemet az értünk fáradozó rokonseregnek. Csak feszültséget keltenénk, ami e nélkül is bőven akad. Ne veszítsük el türelmünket, ne ordítozzunk, és ne vádaskodjunk egy-két hajmeresztő ötlet hallatán, hiszen sose feledjük, a szándék mindig nemes.

 

            Jó megoldás lehet, ha nem adjuk ki kapcsolataink elérhetőségét: nem kell tudnia az örömanyának a helyszínért felelős kontakt telefonszámát, a ruhaboltét, vagy éppen az ételkiszállítóét. Ha rendezvényszervezővel dolgoznánk, nem árt vele is tudatni, hogy ez a mi esküvőnk, és elsősorban velünk egyezkedjen. Készítsük fel az elhárító mechanizmusokra: telefon véletlenszerű lemerülése, ha anyuka hív, egyebek. Mindig az lebegjen szemünk előtt, hogy nekünk kell meghozni a végleges döntéseket, a mi felelősségünk lesz az, ha valami nem sikerül. A nagyon extrém és polgárpukkasztó részleteket talán érdemes titokban tartani, és élesben szembesíteni vele a konzervatívabb nézetű szülőket, hiszen akkor már úgy sem tudnak mit tenni. Az esküvő napján számukra is már csak egy dolog fog számítani, hogy boldognak lássák gyermekeiket.

 

            Félelmetesnek és idegtépőnek tűnhet egy esküvő megszervezése, de a legnehezebb részén már túlestünk, ha megtaláltuk a tökéletes párt. Ezt sokan elfelejtik, pedig ez az alapja a későbbi terveknek. A saját esküvőnk rólunk kell, hogy szóljon, minket kell tükröznie, amiben vagy így-vagy úgy, de mindenkinek meg kell férnie.


Szerző: Kiss Ágnes

Bejelentkezés

Azonosító: Jelszó:
Regisztráció Elfelejtett jelszó

Szolgáltatás kereső

Keresőszó:
Tevékenység kereső:
Megye szerinti szűrés:
Város szerinti kereső: